A váratlan demonstráció keretében egy tíz méteres, nemzeti színû szalag, valamint 386 piros, fehér és zöld színû röplap is hullott a képviselõk nyakába, mely felhívta a figyelmet, hogy az EU számos feltételt állított a csatlakozó országok, így Románia elé is; a Jobbik szerint a magyar Országgyûlésnek is kell szabnia egyet: autonómiát az erdélyi magyarságnak! Az ülésterem karzatjáról a parlamenten kívüli párt egyik tagja, Novák Elõd magához ragadta a szót. Fennhangon figyelmeztette a honatyákat, hogy a kezükben van Erdély jövõje (hiszen egy ország vétója is elég), és lelkiismereti szavazásra kérte õket. Végül az Országgyûlés levezetõ elnökének tisztelettel megköszönve a szót, visszaült helyére. A karzatra felérõ kormányõrök ezután elvezették Novákot, aki elmondta: azért kényszerült ilyen eszközökre, mert a Jobbik e nemzetstratégiai kérdésben megfogalmazott álláspontját szinte teljesen agyonhallgatta a média, pedig óriási hiba letenni a diplomácia legkomolyabb fegyverét a soviniszta román hatalommal szemben.

A mamelukok végül a függetlenek hat ellenszavazata és egy tartózkodása mellett óriási többséggel, 257 igennel Románia uniós integrációjának feltétel nélküli támogatása mellett foglalt állást. Bár a szavazás elõtti napokban a Székely Nemzeti Tanács, az erdélyi Magyar Polgári Szövetség és számos közismert személyiség - köztük pl. Kárpátalja autonómiájának elpuskázója: Jeszenszky Géza volt külügyminiszter - is kérte, hogy csak az erdélyi magyarság kisebbségi jogainak törvényekben való biztosítása esetén járuljanak hozzá a román csatlakozáshoz, a Fideszbõl mégsem akadt egy képviselõ sem, aki nemet mondott volna a nemzeti érdekek feladására. Orbán Viktor Tusnádfürdőn is sokat hangoztatott nemzetpolitikája tehát színjáték maradt; hangzatos szólamai után magyarok millióit köpték szembe. "Mit éreznek, kedves barátaim, azok a magyarok, akik székelyföldi autonómiát vagy kettõs állampolgárságot szeretnének, de a sajátjaik nem támogatják õket Budapesten?!" - ezt a kérdést Orbán Viktor tette fel évértékelõ beszédében, persze még 2004 februárjában.

A történtekre nem korrekt magyarázat az, hogy az ellenzék nem felelõs semmiért. Egyrészt, mert kétharmados törvényeket, pl. az EU-alkotmányt is feltétel nélkül (és ugyanúgy idõ elõtt) szavazták meg, másrészt Románia uniós csatlakozásának feltétel nélküli magyar támogatása 175-173 arányban elutasításra került volna, ha az "ellenzéki" képviselõk nemmel szavaznak. Ráadásul a magyar Országgyûlés nem volt döntéskényszerben, hiszen sietõ másodikként ratifikálta a csatlakozási egyezményt.

Érdemes még felidéznünk a Demokrata 2004. augusztus 12-i számát. Ebben Szájer József arról beszélt, hogy vétót lehet alkalmazni Románia uniós felvételével szemben, amennyiben nem teljesíti az õshonos magyarság jogos autonómiakövetelését. Bencsik András - akkori - vezércikkében keményebben fogalmazott: "az erdélyi autonómia kérdésében alkalmazandó vétó sorsdöntõ lesz a magyarság túlélési esélyeit illetõen. (...) Nem túlzás tehát azt mondani, hogy a vétóhoz való viszony fehéren feketén megmutatja majd, hogy ki az, aki nemcsak üres közhelyekben, de a tettekben is hûséges a nemzetéhez és a hazájához. És ki az, aki beszéljen bármilyen tudálékosan vagy mézesmázosan, tulajdonképpen csak egy ócska nemzetáruló." Két év múlva kiderült, hogy bizony Orbán is csak egy ócska nemzetáruló. Ekkor persze Bencsik újabb pálfordulása következett, s így magyarázta bizonyítványát a Jobbik parlamenti akciójára reagálva: "A szélsõjobb összejátszik a szélsõballal! A csapdát Gyurcsányék állították, és a szélsõjobboldaliak ezáltal próbálják megosztani a polgári tábort!" De ez már inkább a szánalmas.hu-ra való.

Csak ígéret maradt. Ők is hazudtak - Na és?