Akkor, Galgagyörkön a Magyar Gárdával közösen becsületesen élő és dolgozó magyarok, szlovákok és cigányok együtt énekelték el a magyar Himnuszt. Akkor jutott el sokakhoz a Magyar Gárda üzenete: soha nem vagy egyedül! Megértették, hogy a sok Árpád-sávos, oroszlános egyenruhát viselő férfi és nő értük, miattuk ment Galgagyörkre. Az események jónéhány helyben lakó cigányemberrel is megértették: a Magyar Gárda értük is van. Egyikük, Orgoványi Mihály jelezte is felvételi szándékát a Magyar Gárdába. És láss „csodát”: mindenféle liberálisok által hangoztatott, a Magyar Gárda kirekesztő jellegéről szóló állásponttal ellentétben fel is vettük őt sorainkba.

A múlt héten tőlük és másik két cigánycsaládtól segélyhívást kaptunk. Az utcában lakó túlnyomórészt nem dolgozó cigánycsaládok agresszív, megfélemlítő kampányba kezdtek ellenük, mert irritálta őket, hogy a soraikból kiemelkedett cigány családok úgy élnek, mint a „parasztok” (így hívnak ők minket, magyarokat). A fenyegetések, a dolgozó cigányok inzultálása mindennapossá vált. Az egyik családfő szabadságot vett ki ikladi munkahelyén, mert egyszerűen nem merte magára hagyni napközben a családját. De kaptak a válogatott szitkokból, fenyegetésekből más családtagok is. A helyzet odáig jutott, hogy már nem csak a feleségek nem mertek egyedül elmenni a boltba, de még a gyerekeket is megfenyegették az iskolában. A terror hatott: két, becsületesen dolgozó cigánycsalád elmenekült otthonából, ők jelenleg a rokonaiknál húzzák meg magukat. A harmadik, gárdista taggal bíró családot sikerült – legalábbis átmenetileg – maradásra bírnunk, ők az Új Magyar Gárda Mozgalom állandó védelmét élvezik. 2009. szeptember 18-án, pénteken éjszaka aztán megtörtént a baj: miközben a folyamatos cigányterror miatt kirendelt rendőrök éppen a polgármesteri hivatalban levő pihenőhelyükön tartózkodtak (azt senki nem tudja, hogy miért egy kilométerről „vigyáznak” az életveszélyesen fenyegetett polgárok életére), az egyik üresen hagyott házat ismeretlen tettesek felgyújtották.

A tűz hírére megjelentek a rendőrök, de azután ismét el is mentek. Érdemben tehát semmi nem változott, a közbiztonság megint, ki tudja hányadszor, megszűnt Galgagyörkön. Mivel az egyetlen, házában maradt cigány családot éjjel-nappal gárdistáink védték, legalább azt sikerült megakadályoznunk, hogy nagyobb bajuk legyen. Az életük azonban ellehetetlenült, az utcán álló, nagy létszámú, botokkal, ásókkal, kapákkal felfegyverkezett csürhe miatt már az udvarukra sem mertek kilépni, nemhogy az utcára. Ekkor határozta el az Új Magyar Gárda országos főkapitánya, Kiss Róbert, hogy a Gárda Pest megyei és budapesti gárdistái nagy erőkkel a helyszínre vonulnak és a rendőrség távollétében saját maguk garantálják a rettegő cigány családok biztonságát. Csak adalékként jegyzem meg: gárdistáink között egyetlen nem akadt, aki kifogásolta volna, hogy cigányokat védünk. Mindenki számára egyértelmű volt: minden, becsületesen dolgozó, felemelkedni vágyó ember, akár magyar, akár cigány, számíthat segítségünkre!

Ma délben felhívtam a rendőrséget, hogy bejelentést tegyek: az Új Magyar Gárda Mozgalom kb. 200 fővel a helyszínre vonul. A központi ügyeletnél egy automata vette fel a telefont, amely 2 perc 31 másodpercet követően kapcsolta az első élő embert. No, azt hiszem ennyit az új bevetésirányító központról, vasárnap délben két és fél perc várakozás az első rendőrre nem túl jó idő (rendőri kétségek esetére: felvettem az egész beszélgetést). Az első élő ember türelmesen meghallgatott, felvette adataimat, majd közölte, hogy átkapcsol a Pest Megyei Főkapitánysághoz és kérte, hogy ott mondjam el ugyanezt. Megtettem, az adataimat ismét rögzítették. Én 140 kilométerről, országúti forgalomban indultam Galgagyörkre és még így is 40 perccel az első rendőrjárőr előtt érkeztem a helyszínre, ahol már várt az Echo TV stábja… Miután a rendőrök parancsnoka tájékozódott, látta, hogy a kivonulást komolyan gondoljuk. Röviddel ezután egymás után jelentek meg kék lámpával, szirénával Galgagyörkön az újabb rendőrautók. Az elüldözött családok, a felgyújtott ház miatt persze nem volt ekkora ribillió, de a Gárda megjelenése miatt mindig óriási a buzgalom…

A sértett családot mi hoztuk le a polgármesteri hivatal épületéhez a házuktól, kb. 20 agresszív cigány feszült figyelmének kereszttüzében. Közben jöttek oda mások is, az egyik cigányasszonyon Nagy-Magyarország rajzolatú jobbikos póló van.

- Én is a Jobbikra szavaztam – mondja -, kire másra? A Jobbik az egyetlen párt, ami meg akarja védeni az ilyen cigányokat, mint mi vagyunk. A többi csak ezekkel a dologtalan bűnözőkkel foglalkozik, velünk nem!
 

Egy másik, szintén cigány úr hosszasan fejti ki nézeteit, majd megjegyzi:

- Ha ezek a szarháziak – előtte a liberálisokat emlegette dühösen – valóban tenni akarnak a cigányokért, akkor miért nem mutatják ezt be? Hol van most a TV2, meg az RTL? Miért nem azt mutatják, hogy azt a cigányt, aki ki akar emelkedni, a többi rángatja vissza? Hogy minket nem a rendőrség véd meg az ilyenektől, hanem a Gárda?

Mit is lehet erre mondani? Talán a sors és a történelem kereke egyszer úgy fordul, majd a bíróság megkérdezi tőlük, velünk nem állnak szóba. Közben az Echo TV (az egyetlen csatorna, aki tájékoztatásunkra egyáltalán reagált) meghallgatja a sértetteket, majd erős rendőri kísérettel elindulnak a felgyújtott ház felé. Fél óra múlva az operatőr és a riporter falfehéren magyarázzák, hogy azt hitték, szétszedik őket. A házhoz vezető úton folyamatosan gyalázták, fenyegették őket az összesereglett cigányok, szerencsére ennek egy részét sikerült a kamerával is rögzíteniük. Visszafelé az egyik cigány még a rendőrautó útját is elállta, emiatt a tévéseket kísérő kisebb konvoj rövid időre meg is állt. A tévések már annak is örülnek, hogy egyáltalán élve lejöttek a háztól. Mások pedig ott kénytelenek élni…
A rendőrparancsnok közben kamerák előtt tesz nekem határozott ígéretet arra, hogy állandó, 24 órás rendőri védelmet biztosít a területen, csak ne a Gárda oldja meg a félelemben tartott cigány családok védelmét. Mindezt olyan létszámmal és addig ígéri, amíg a feladat indokolja. Csak azt kérik, hogy ne maradjunk ott, megoldják ők saját erőből. Megvárjuk a főkapitányunk parancsát, majd azzal búcsúzunk el a rendőrtiszttől, hogy ha a helyzet megváltozik, megjelenünk ismét.

A galgagyörki kivonulás utolsó pillanataiban körbe állunk és megfogjuk egymás kezét, középen megfenyegetett, cigány gárdistánk áll. Egy percre behunyjuk a szemünket, érte és családjáért szól a fohász. Mert a Gárda soha nem hagy egyedül!

Volner János gárdista
országos szóvivő